Horgász torta

Ez a második pecás tortám. 

Igazából vártam a lehetőséget, hogy ismét készíthessek, 

mert az első nem olyan lett, amilyet szerettem volna.

Kérésre burkolat helyett anno habbal dolgoztam 

és nem tudtam úgy kivitelezni, ahogy azt terveztem.

Ráadásul a füvet és vizet szimbolizáló hab a színezék

 miatt fogott is rendesen.

Ez van, ha nem hallgatnak rám! :D

Bár ez a pecás téma úgy látszik megvan átkozva! :P

Hogy miért, hamarosan kiderül!

Itt most egy netről kiválasztott minta torta alapján kellett dolgoznom.

Kicsit azért szárnyaltam, mert nekem nem volt olyan 

babumm a minta. 

A figurát már másodjára sikerült apum után formázni, 

pedig Isten a tanúm nem direkt volt, sőt nem is pecázik! :D

Szerintem a bajusz a ludas, mivel apu is bajuszos, így gyakorlatilag, 

amely figurára rákerül a bajusz, az apura hajaz! :D

A torta belsejét illetően epres ízű  lett.

A szokásos kis mascarponés eper krémemet használtam, 

külön az eper krémre vonatkozó egyéb speciális kérés híján.

Általában a tejszínes, mascarponés,

 főzést nem igénylő krémjeim alapját ez képezi.

Eddig mindenki elismerően nyilatkozott róluk. 

S bár most is ugyanazt az arányt használtam, mint mindig, most mégis

azt a visszajelzést kaptam, hogy "szép nagyon a torta de 

nem érződött ki eléggé az eper íze". :/

Ezért gyorsan másik 4 későbbi rendelését is lefújta a mai nap folyamán...

Nem mondom, hogy a sok munka után, amit ráfordítottam, hogy ismét

valami klassz dolgot adjak át, nem esett rosszul.

De aztán higgadtan átgondoltam, hogy mindenkinek más a szájíze.

Még két paprikás krumpli se lehet ugyanolyan. 

Nem biztos, hogy mindenkinek 

ugyanaz ízlik. 

Aztán az is eszembe jutott, hogy Én bár házi dzsemmel vagy

lekvárral dolgozom, nem feltétlenül adott volna intenzívebb, 

teljesebb ízt vissza egy csomag 

kényszerérett eper, ami árban sem lett volna mindegy, mert 

hiába próbálom a legjobbat adni, azért mások tárcájára is ügyelek, 

hacsak nem nyitják ki direkt, mert akkor úgy alkalkmazkodom!

Az is megfordult a fejembe, hogy az emberek talán már annyira a

mesterségesen generált ízekhez szoktak, 

melyek szinte felrobbannak a szájukban,

 holott köszönőviszonyban sincsenek a valódi gyümölcsökkel, 

ízekkel, csak tele vannak nyomva aromával, 

hogy az igazi házi, színezéket,

 mesterséges aromát nélkülöző készítmények, 

már nem rúghatnak labdába.

A végső megnyugvást, a szintén ezzel a tortával egy napon készülő

 Traktom Tomtortám adta.

Jobban mondva a férjem unkahúga, aki a kisfiának csináltatta és, 

aki roppant hálásan és elismerően nyilatkozott a tortáról, 

mint külsejét, mint belsejét illetően.

Ráébresztett, hogy miért is csinálom, miért nem szabad, 

hogy egy elégedetlenkedő személy a kedvemet szegje.

Eszembe jutott, hány munkaórába kerül, akár éjszakába nyúlóan is, 

átszellemülve, minden mást félretéve,

hogy egy-egy torta megszülessen, és olyan torta készüljön, amit

nyugodt szívvel adhatok át,

 mert valakinek ez egy fontos nap, fontos momentuma lesz.

 A szívemből egy kis részt mindig elvisznek a tortával és bár tudom,

 nagyon sokat kell tanulnom és közel sem vagyok tökéletes szakember,

 sőt szakember sem vagyok, hisz nem tanult szakmám,

 de a magam szintjén,

(egy éve foglalkozom tortákkal)

a legjobbat kell nyújtanom azoknak, 

akik bizalommal fordultak hozzám!

Ameddig több az elégedett, ill. hálás tortatulajdonos, 

addig egyetlen személy nemszabad, hogy elvegye a kedvünket,

 inkább edződnünk kell általa,

 mert jön ugye Mörfi és  biztos lesz még, akinek

nem találjuk el az ízlését vagy ízvilágát.

Azt hiszem egy-egy sikerélmény és csupán egy száraz receptleírás mellé

az ilyen negatív dolgoknak, "élményeknek" is kell teret adni, mert a

rossz éppúgy szerves része, mint a jó.

Merthogy vannak elégedetlenkedők, meg vannak fúra kérések is, 

pl.  formát, szeletszámot érintően, utolsó pillanatos rendelések, mikor 

szinte feszít az agyunk a cikázó gondolatoktól, hogy akkor most

 hogyan és miként is. 

De aztán a torta készítőket hajtó adrenalintól vezérelve megint megoldjuk, 

odaállunk és az akadályok ellenére rájövünk ott vagyunk, ahol lennünk kell,

ez a pálya a miénk ! ;)

A piskóta, fehér Olajos piskóta, részletes leírást a linken találtok.

A krém:

25 dkg mascarpone

fél üveg eper lekvár vagy dzsem

(a házi a legjobb, ha van)

2 dl hulala

1 cs. expressz zselatinfix

Vajkrém a burkolat alá.

25 dkg puha margarin

20-25 dkg porcukor

egy csipet só

na és ebbe jöhet pár csepp eper aroma

Elkészítés:

A piskótát megsütjük a leírtak szerint és kihűtjük.

A krémhez a lekvárt kikeverjük a mascarponéban, majd az

expressz zselatinfixszel felvert tejszínt is beleforgatjuk. 

Betöltjük vele a tortát, lehetőleg egyenletesen.

Némi hűtést követőn, az előzőleg cukorral 

kikevert vajkrémmel bekenjük a torta külsejét és

ismét hűtőbe tesszük, hogy szilárd alapot kapjunk a burkoláshoz.

A tortát ezután burkoljuk. 

Két színnel külön burkoltam.

Az összeillesztést kavicsok takarják.

Fehér unidecbe feketét gyúrtam, ezt használtam a kövekhez és a halakhoz. 

A vödörbe és a kifogás alatt álló halacskához jégzselét tettem.

A nádashoz virágdrótot használtam, melyre barna unidect helyeztem.

A pad szintén barna unidecből készült, melyet CMC-vel gyúrtam össze

és némi száradás követően már felhelyezhető volt.

Egy kis pírtörlő galacsinnal még pár órát kitámasztva tartottam.

A végén a tortát kevés étolajba mártott ecsettel fényesítettem.

Ez jobb,mint a víz, mert tartósabb, 

ha kétszer húzzuk át ugyanott sem keni vagy áztatja az anyagot.

Ha a hűtőben hajlamos párásodnia tortánk, 

akkor az olaj kevésbé engedi, 

sőt le is törölhetjük, ha valahol pára csepp alakul ki,

 anélkül, hogy a burkolatba kárt tennénk.